Jézus válasza a szexuális élettel kapcsolatban 2011.06.08.
Kérdés: Nemrég egy olyan tanulmányt olvastam, amelynek helyszíne a Kansas University volt, és amelyben 14500 ember vett részt. A tanulmány azt az eredményt mutatta, hogy az ateisták kevesebb bűntudatot éreznek, mint a vallásos emberek szex után. A legerősebb bűntudat az elhivatott vallásos embereknél jelentkezett, mint amilyenek a mormonok (furcsa, mivel nekik sok gyerekük van), a Jehova tanúi, a baptisták, és a katolikusok. Miután már évek óta a spirituális úton járok, azt vettem észre, hogy még a spirituális emberek is ambivalens képpel rendelkeznek a szexszel kapcsolatban, és különböző érzésekkel küzdenek a bűn vonatkozásában, és az elfojtást illetően. Jézusnak mi a javaslata, a spirituális emberek hogyan tekintsenek a szexre? Úgy gondolom, hogy a bűntudat nem igazán spirituális érzés.
Jézus válasza: (2011.06.08.)
Két lehetőséget vázolok fel:
1. Ne éljetek szexuális életet!
2. Ne legyen bűntudatotok a szexuális életetek miatt!
Minden más langyos megoldás, amely nem segíti elő a maximális spirituális fejlődéseteket.
Nézzük a témát először történelmi perspektíván keresztül. Amikor 2000 éve a Földön jártam, akkor általánosan, vagy elterjedten nem kapcsolódott bűntudat a szexualitáshoz. A szexualitás és a bűn közötti kapcsolatot bizonyos megtestesült bukott lények szándékosan hozták létre. Magukat a katolikus egyház vezetői pozícióiba juttatva a tanításaimat a világ egyik leghatékonyabb agykontroll gépezetévé változtatták át.
Ennek az oka egyszerű. Tudták azt, hogy az embereket legegyszerűbben a félelem és a bűntudat kombinációjával tarthatják sakkban. A félelem a bűnre való fókuszálásból ered, abból az elképzelésből, hogy ha valami rosszat cselekedtek, akkor nem juthattok a mennyországba. Később ezt kiegészítették a pokol koncepciójával azokkal kapcsolatban, akik nem egyenlítették ki a bűneiket, ez pedig félelmet keltett a tömegtudatban.
Számukra a következő kérdésként az merült fel, hogy mivel váltható ki leginkább a bűntudat. Nos, miért is ne egy olyan tevékenységgel, amelyben a legtöbb ember részt vesz, miért is ne egy ilyen tevékenység váljon bűnös tevékenységgé? Az egyik ilyen jelölt az étkezés volt, de mivel az evés alapvető szükséglet, ezért ez nem volt a legjobb választás. A szex sokkal jobbnak tűnt, mivel szex nélkül lehet élni, ám a legtöbb ember természetes szükségletként éli meg a nemi életet. Könnyű volt feszültséget kelteni arra alapozva, hogy az emberek természetes vágyát bűnös tevékenységként bélyegezték meg.
Ezután ültették el az „eredendő bűn” koncepcióját, amely szerint bűnben születtetek. Ez vezetett el ahhoz a mítoszhoz, hogy én a Szellem által fogantam, és szűztől születtem, vagyis én vagyok az egyetlen olyan ember, aki nem bűnben fogant. Miután ezt a tömegtudatban elültették, már könnyen követte mindezt az a folyamat, amelynek során az emberek a szexualitást a bűnnel kezdték azonosítani.
A bukott lények tudták azt, hogy a legtöbb ember nem akar majd véget vetni a nemi életének, vagyis tudták, hogy emiatt bűnösnek érzik majd magukat, amely megerősítheti a bukott lényektől való társfüggőségüket. Azt az ősrégi mesterségesen megteremtett gondolkodásmódot aknázták ki, hogy az embereknek kompenzálniuk kell bizonyos cselekedeteiket, amely kompenzáció egyetlen lehetséges módja az, ha külső szabályokat követnek, amelyeket a bukott lények határoznak meg, akik egyben a vallási vezetőik.
Pontosan ez a gondolkodásmód jellemző még a mai napig is hajtóerőként a hivatalos keresztény vallásokban. Ha bűnről akartok beszélni, akkor a bukott tudatszint az eredeti, az egyetlen bűn valójában. Bűn az a gondolkodásmód, hogy ugyan rendelkeztek azzal az erővel, hogy úgy döntsetek, hogy valamit megtesztek, de ha már megtettétek, akkor már nem rendelkeztek azzal az erővel, hogy megszabadítsátok önmagatokat attól a saját döntésetek alapján. Dönthettek úgy, hogy bűnt követtek el, de nem dönthettek úgy, hogy túlléptek a bűnön, mivel ehhez nektek a bukott lényekre van szükségetek, akik majd elvégzik ezt helyettetek.
A bukott lények a kezdetektől megpróbálták megtéveszteni az embereket a nyomukban járva azzal, hogy gyártottak egy problémát, önmagukat pedig, mint „megmentőket” hirdették, hogy ők azok, akik segíteni tudnak a problémákon való felülemelkedésben. Azonban egyetlen probléma sem volt soha reális probléma, mivel hazugságon alapultak, mint minden más, amit a bukott lények tettek.
Portia tanítását figyelembe véve a szabad akarattal kapcsolatban látható, hogy semmi okotok nincs bűnösnek érezni magatokat, bármit is tesztek.
Tudom, hogy ezt az állítást néhányan azonnal megtámadják a fekete -fehér gondolkodás nézőpontja alapján azt állítva, hogy arra buzdítalak benneteket, hogy bármit megtehettek, amit csak akartok. Ti azonban, ha tanulmányozzátok Portia tanítását, akkor láthatjátok azt, hogy ez nem így van. Amit Portia mondott az az, hogy szabad akarattal rendelkeztek, ezért jogotok van a tapasztalatszerzésre bármivel kapcsolatban a földön. Azonban minden, amit tesztek, következményekkel jár, amelyeket kétség nélkül meg fogtok tapasztalni.
Más szavakkal, nincs értelme annak, hogy bűnösnek érezzétek magatokat. Valójában folytatólagosan megtenni valamit, és közben folytonosan bűnösnek érezni magatokat, az csak az ego játszmája; az egyik módja annak, amellyel benneteket az alacsonyabb tudatszinten tart. Természetesen mivel szabad akarattal rendelkeztek, jogotokban áll, hogy úgy döntsetek, hogy részt vesztek ebben az ego-játszmában. Ez esetben azonban nincsen szükségetek az én tanácsaimra.
Ha tehát ráébredtek arra, hogy nem azt a bizonyos tudatszintet akarjátok megtapasztalni, akkor megváltoztathatjátok a tudatszinteteket, így más következményekhez juttok. Az ilyen fajta váltást azonban leginkább az „aha” tapasztalat indítja el, és az vezet el a tudatos döntéshez, nem pedig a bűntudat. A bűntudat nem építő jellegű érzelem, mert nem arra motivál, hogy megváltoztassátok a tudatszinteteket. A bukott tudatszintből ered, így hogyan segíthetne abban, hogy túllépjetek azon? A bűntudat ahhoz a küzdelemhez vezet, hogy megváltoztassátok a külső viselkedéseteket, amely nagyon nehéz dolog, ha nem figyeltek fel a bűnbakot okoló tudatszintre. A bukott lények persze tudják ezt is.
Ezért az érett spirituális útkereső a cselekedeteit az által határozza meg, hogy eldönti azt, hogy meg akarja-e tapasztalni annak a bizonyos cselekedetének a következményeit. A cselekedeteim elkerülhetetlen következményei hozzásegítenek-e engem a magasabb tudatszint eléréséhez, vagy gátolnak abban?
Tudom, hogy néhány spirituális ember azt mondja majd, hogy a szexuális élet nem segít hozzá a szellemi fejlődéshez, éppen ellenkezőleg. Ez a bukott tudatszintből eredő fekete-fehér gondolkodás, amely ahhoz a koncepcióhoz kapcsolódik, amely szerint a szex bűn. Az Élő Krisztus azonban a gyakorlati realista nézőpontot alkalmazza.
A tömegtudat jelenlegi szintjén, és annak előre látható jövőbeli alakulása alapján a gyermekek születésének egyetlen módjához szexuális kapcsolatra van szükség. A fizikai testetek és az érzelmi testetek is úgy van „bedrótozva”, hogy szexuális vágy ébredjen bennetek. Tudják ezt a bukott lények, és előnyt is kovácsolnak belőle. A bukott lények azzal is tisztában vannak, hogy ezt a természetes vágyat számos tényező felnagyíthatja, amelynek következtében sok ember olthatatlan vágyat érez a szex iránt, olyan vágyat, amely nem kielégíthető.
Az Élő Krisztus azonban képes különbséget tenni, és észlelni azt, hogy a spirituális embereknek szükséges az, hogy felülemelkedjenek ezen az olthatatlan testi vágyon, mivel az felemésztheti a figyelmüket, és elvonja őket a szellemi tevékenységektől. Ez azonban nem a szexuális vágyak elnyomását jelenti. A gyakorlatias megközelítés tehát az, ha úgy kezelitek a szexet, hogy az ne vonjon el benneteket a szellemi növekedésetektől.
Mint ahogy azt már a böjttel kapcsolatban korábban mondtam, nem fejlődtök akkor, ha szélsőséges álláspontokra helyezkedtek. Éppen ezért, ha magatokat arra kényszerítitek, hogy elnyomjatok magatokban minden szexuális vágyat, akkor az nem lesz a legjobb útja a fejlődéseteknek, különösen akkor nem, ha a fekete-fehér nézőponttal rendelkeztek a szexszel kapcsolatban, azt gondolva, hogy a szex a rossz dolog, és azzal, hogy magatokat az önmegtartóztatásra kényszerítitek, azzal valamilyen spirituális előnyökre tesztek szert.
A nyers valóság az, hogy az évszázadok során nagyon sok vallásos ember kényszerítette magát önmegtartóztatásra, de az a kizárólagos mentális erő, amely ehhez szükséges olyan tudatállapotba juttatta őket, amelyben nagyon ítélkezővé váltak más emberekkel kapcsolatban. Az ilyen emberek tudat alatt úgy vélekednek, hogy mivel ők küzdenek, ezért bárki, aki nem küzd annyira, amennyire ők, nem lehet velük egyformán spirituális ember.
Mindez nagyon hátrányos gondolkodásmenet kialakulásához vezet el, amely alapján nagyon sokan gondolják úgy, hogy a szellemi úton küzdelemre van szükség, és minél jobban küzd valaki a különböző önmaga által erőltetett vagy a guruja által erőltetett követelmények érdekében, annál nagyobb eredményt fog elérni. Ezért az ilyen emberek kötelességüknek, vagy Isten által rájuk ruházott felelősségüknek érzik azt, hogy másokat bíráljanak. Ez azonban nem más, mint a szálka keresése mások szemében, amely csak kifogás arra, hogy miért nem veszik észre a gerendát a saját szemükben.
Természetesen a szexuális vágy erőszakos elnyomása különböző tevékenységekhez is vezethet, mint például bármilyen fajtájú erőfitogtatáshoz, beleértve az ilyen irányú szexuális tevékenységeket is, amelyek sokkal rombolóbbak a szellemi fejlődésetekre nézve, mint a kiegyensúlyozott szexuális élet. Figyeljétek meg a szexuális visszaéléseket a katolikus egyház berkein belül, amelyek mellesleg részben a katolikus egyház visszatérő karmája azért, amiért eszközként szolgált ahhoz, hogy nagyon sok ember bűnösnek érezze magát a szexuális élete miatt.
A szellemi úton kiegyensúlyozottabb megközelítésre van szükség. Az úton van olyan szakasz, amikor a tudatszinteteket a tömegtudat lehúzó ereje fölé kell emelnetek, ekkor szükség van arra, hogy különböző módon fegyelmezzétek magatokat, beleértve azt is, hogy megtartóztassátok magatokat bizonyos tevékenységektől, amelyek benneteket lehúznának. Azoknak az embereknek, akiknek a szexuális vágya fokozott, vagy szex függők, vagy pornográfia függők, azoknak ebben a szakaszban fontos, hogy megtartóztassák magukat még akkor is, ha ez az ő esetükben küzdelemmel jár. Néhány éve már adtam nektek egy másik választ a szexualitással kapcsolatban, amely olyan embereknek szólt, akik ebben a szakaszban voltak.
De, mint ahogy már többször említettem ezen a web felületen, a spirituális fejlődés záloga a kiegyensúlyozottság. Amint a tömegtudat fölé emelitek a tudatszinteteket törekednetek kell a kiegyensúlyozott megközelítésre, a középső útra, amelyről a Buddha beszélt, amelyet én egyszerűen csak „az út”-nak neveztem. Ha arra kényszerítitek magatokat, hogy egyre szélsőségesebben fegyelmezzétek magatokat, akkor vakvágányra kerültök, ahol lehet, hogy szentebbnek érzitek majd magatokat mindenki másnál, azonban a spirituális fejlődésetek nem halad tovább. A fejlettebb szakaszokban ugyanis az a legnagyobb kihívás számotokra, hogy az Élet Folyamával áramoljatok együtt, ez pedig azt kívánja meg tőletek, hogy túllépjetek azon a tudatszinten, amely az erő alkalmazását, az erőszakot látja az egyetlen megoldásnak.
De hogyan kapcsolódik ez a szex témaköréhez? Nos, a kiegyensúlyozott élet azt jelenti, hogy túljuttok minden olyan megosztáson, amely az „emberi” tevékenységek és a spirituális tevékenységek között feszül. Vigyetek spiritualizmust minden tevékenységbe, bele értve a szexet is. Ez azt jelenti, hogy normál, aktív életet éltek anélkül, hogy azt kellene éreznetek, hogy a napi tevékenységetek megakadályozná a szellemi fejlődéseteket.
Nyilvánvalóan a célotok pedig az, hogy nyitott kapuként szolgáljatok a Jelenlét számára, és ez a Jelenlétre való némi odafigyelést igényli tőletek. Ez annyit jelent, hogy nem akartok olyasmit magatok körül, amely túlzottan megzavar benneteket abban, hogy önmagatokba mélyedhessetek. Az tehát a kérdés, hogy hogyan biztosítsátok azt, hogy a szex ne terelje el a figyelmeteket erről? Hogyan érhető ez el a leghatásosabban, azáltal-e, hogy önmegtartóztatásra kényszerítenétek magatokat, vagy azáltal-e, hogy kiegyensúlyozott szexuális életet éltek?
Ha elkötelezett párkapcsolatban éltek, akkor észlelhetitek azt, hogy a fizikai és érzelmi testetek szexuális vágyat teremt. Megkereshetitek annak a módját, hogy ez a vágy a legkevesebb figyelemelvonást eredményezze. A legtöbb ember számára az önmegtartóztatás küzdelem, amely oda vonja a figyelmeteket. Más szavakkal, ha önmegtartóztatásra kényszerítitek magatokat, akkor lehet, hogy a figyelmeteket még inkább a testetekre irányítjátok annál, mint ha kiegyensúlyozott szexuális kapcsolatban lennétek a partneretekkel, anélkül, hogy bűnösnek éreznétek ezért magatokat.
Túl tudtok lépni a szexuális vágy kielégíthetetlennek tűnő aspektusán, és eljuthattok egy kiegyensúlyozott megközelítéshez. Ennek egyik mérője az lehet, ha megfigyelitek azt, hogy hányszor gondoltok szexre. Kiegyenlített kapcsolatban ennek gyakorisága a két fél vágyának megfelelően alakul. Ha szeretkeztek, élvezzétek, amikor pedig nem szeretkeztek, akkor az elméteket ne az foglalja el. Ha olyankor is a szexre gondoltok, amikor éppen nem szeretkeztek, különösen, ha szexuális fantáziálásokba merültök, az mindenképpen annak a jele, hogy nem kiegyensúlyozott a szexualitásotok.
Fontos észrevenni azt, hogy a „szexelés” kifejezés nem éppen a legmagasabb szintje annak, ahogy szexualitásra tekinthettek. A modern társadalom ezt a tevékenységet erősen fizikai szintre alacsonyította le. Természetesen lehet a szexualitást a sárba alázni, olyan tevékenységgé alakítani, amely hátrányos a spirituális fejődésre. Lehetőség van azonban arra is, hogy a szeretkezés aktusát spirituális tevékenységgé emeljétek, amelynek nagyon fontos funkciója az, hogy a partnereket egyesülése hozzásegítheti őket egy magasabb szintű egység, eggyé válás eléréséhez.
Ha spirituális emberekként, és elkötelezett párkapcsolatban élve arra bátorítalak benneteket, hogy tegyetek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megválhassatok a bűn terhétől a szexuális tevékenységetekkel kapcsolatban. Mert már így is túl sok spirituális embert terhelt ez, vagy tette tönkre a párkapcsolatát az, hogy nem szabadultak meg a bukott tudatszint szexszel kapcsolatos mentalitásától.
Amikor testben voltam Mária Magdaléna és közöttem volt szexuális kapcsolat, bár az nem szexuális tevékenység volt, hanem egy olyan spirituális tevékenység, amely hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a kapcsolatunkban egy magasabb szintű egységet érhessünk el. Mivel ti fizikai testben vagytok, és mivel a test lehetőséget ad erre a tevékenységre, miért ne látnátok hasznát? Egy ilyen lehetőség visszautasítása nem igazán spirituális dolog, különösen akkor nem, ha a visszautasítás a bukott tudatszinten alapul.
Megértem azt, hogy mindez kevés megnyugvást jelent azoknak, akik nem élnek elkötelezett párkapcsolatban. Számukra érvényes az, hogy jobb, ha visszavesznek a szexuális vágyaikból, mivel nem azért kellene párkapcsolatot kezdeményezniük, hogy a szexuális vágyukat kielégítsék. Egy bizonyos szinten tarthatják a vágyaikat arra várva, hogy a megfelelő spirituális partnerrel találkozzanak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy erővel kellene elnyomniuk a szexuális vágyaikat. A szexuális energiák átirányíthatóak a gyökér csakrából magasabb csakrákba, mint ahogy arról már szó volt máskor.
Összefoglalásként hadd beszéljek a szexualitás néhány olyan szintjéről, amelyek viszonyítási alapként szolgálhatnak a spirituális emberek számára:
- Kezdetben, amikor önmagatokat a tömegtudat fölé kell emelnetek, intenzívebbé válnak a szexuális vágyaitok annak érdekében, hogy a bukott lények kontroll alatt tarthassanak benneteket a kielégíthetetlen vágyaitok miatt, amelyek elvonják a figyelmeteket a spirituális tevékenységektől. Ezen a szinten nagy éberségre, fegyelmezettségre és néha még teljes absztinenciára is szükség lehet, mint ahogy az a korábbi válaszaimból kiderül.
- Ha már felülemelkedtetek a kielégíthetetlen szexuális vágyaitokon, akkor lehetőségetek van elkötelezett párkapcsolatban élve egy kiegyenlített szexuális életre kölcsönösen kielégítve ezzel egymás szexuális vágyait, így az nem vonja el a figyelmüket a spirituális tevékenységtől. A szex ártatlan, játékos tevékenységként nem igényel nagy odafigyelést.
- Magasabb szinten az elkötelezett pár a szexuális aktivitását a fizikai szex fölé emelheti, spirituális tevékenységgé alakíthatja, amely a magasabb egység elérését célozza meg.
- Lehetőség van arra is, hogy az emberek teljes mértékben túllépjenek a szexuális vágyaikon. Ez természetesen különösen érvényes az egyedülálló emberekre, de a párok is eljuthatnak erre a szintre. Ez a szint azonban szükségszerűen nem képvisel magasabb szellemi szintet, mint az előző szint. Ha a szexualitással sikerül kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítanotok, vagy ha már túljutottatok azon is, hogy spiritualizáljátok a szexuális kapcsolatotokat, akkor könnyebbé válik kiegyensúlyozott módon a szexuális vágyak fölé emelkedni.
Látjátok-e a lényeget? Benneteket az erőn alapuló tudatszint tart a felemelkedett tudatszinttől távol. Ezen kell felülemelkednetek. Minden olyasmi, ami ezt a tudatszintet erősíti, lassítja a fejlődéseteket.
A kielégíthetetlen szexuális vágy, a szexuális perverzió az erőszakon alapuló tudatszintnek a termékei. Nem hoz eredményt az ezeken a vágyakon való túllépéshez az erőszakon alapuló tudatszinten tartózkodás. Nem léphettek ugyanis valójában túl a szexuális vágyaitokon úgy, ha erőszakkal tartjátok vissza magatokat a szextől. Azáltal léphettek túl, ha képesek vagytok a szexuális életeteket anélkül élni, hogy közben azt szennyes, vagy bűnös dolognak tartanátok.
Minden spirituális ember számára fontos az, hogy keresztülmenjen a fent említett szinteken, és eljusson egy spirituálisabb, nem görcsös szexualitáshoz. Ennek eléréséhez arra van szükség, hogy felülemelkedjetek minden olyan tendencián, amely a szexet a bűnnel társítja.
Nem Isten, vagy a Felemelkedett Mesterek azok, akik azt akarnák, hogy bűnösnek érezzétek magatokat a szex miatt. Kizárólag a bukott lények és az egótok akarja ezt.
Az oldal utolsó módosítása: 2011-07-22 10:49:00

Ugrás a lap tetejére