6. Értsük meg, hogy mitől vagyunk boldogok!

Mire vágyunk az életben leginkább?  A legtöbb ember válasza erre a kérdésre az, hogy boldogságra.  Ám amikor megkérdezzük, hogy mitől lennének boldogok, akkor arra gyakran egy sor külső feltételt sorolnak fel, amelyekről kijelentik, hogy ezek meglétével boldogok lennének.  „Ha lenne ez, meg ez, meg még ez, akkor boldog lennék.”  Ezzel a fajta érveléssel, vagyis inkább érvelés nélküli kijelentéssel az a probléma, hogy a boldogságot a külső tényezők meglététől függőnek gondolják, vagyis olyan tényezőktől függőnek, amelyekre kevés a befolyásunk. 

Ennek a gondolkodásnak az az eredménye, hogy a boldogságot a külső körülmények függvényeként értelmezzük, vagyis ha nincs meg ez, vagy az a dolog, akkor nem lehetünk boldogok.  Ez hazugság.  Ezt a hazugságot azok ültették a fejünkbe, akik abban érdekeltek, hogy eladjanak nekünk valamit, vagy hogy az ellenőrzésük alatt tartsanak.  „Meglátja, milyen boldog lesz, ha ezt megveszi!”  „Ha követi a vallási meggyőződésünket, politikai nézetünket majd meglátja, milyen boldog lesz ön is.” „Kövessetek bennünket, és mi elvezetünk a paradicsomba (a Földön vagy bárhol).”

Akik ezeket hirdetik, bár lehetnek jó szándékúak is, mégis azzal, hogy megpróbálják elhitetni, hogy így boldogok lehetünk, alapvetően téves nézetet képviselnek.  Mi tehát a boldogság?  Egy belső érzés, egy tudatállapot.  Hogy lehet az logikus, hogy egy belső érzést, egy állapotot, amely a tudatunkban keletkezik, automatikusan és kizárólag külső tényezők meglétén, vagy meg nem létén múló tényezőként értelmezünk?

A Nap a belső folyamatainak eredményeképpen képes fénykibocsájtásra.  Ehhez nincs semmilyen külső tényezőre szüksége.  A mi elménk ugyanígy rendelkezik olyan képességgel, hogy úgy sugározza ki magából a boldogságot, békét, szeretetet, ahogy a Nap a fénysugarait.

Azt hitették el velünk, hogy van abban a feltevésben logika, hogy a boldogság külső tényezőkön múlik.  Ez a hit olyan hatékony és meggyőző erővel bír, hogy a legtöbb ember soha sem veszi a fáradságot arra, hogy ezt a logikát felülvizsgálja.  Ebből adódóan az egész életüket egy lehetetlen álom beteljesítésére pazarolják, hiszen az életüket felemésztik azoknak a külső tényezőknek a véget nem érő hajszolása, amelyről azt feltételezik, hogy boldoggá teszi őket. 

Néhányuknak sikerül egy sor feltételt teljesíteni, amelyekről azt gondolták, hogy a boldogságuk forrása.  Ám amikor kiderül, hogy még mindig nem érzik magukat boldognak, akkor úgy érvelnek, hogy még erre meg arra a dologra szükségük van, vagy több kell belőle, mint amennyit jelenleg birtokolnak, pl. több pénz, több a javakból, több szex vagy bármi más.  Logikusnak tűnik-e, az a gondolat, hogy ha valami nem boldogít, akkor, ha több lenne belőle, már boldoggá tenne? 

Ha ennek a gondolatsornak az áldozatává váltunk, akkor olyanok lettünk, mint az a szamár, amelyik a szekeret azért húzza, hogy az orra elé lógatott répát elérje.  De mivel a répa a szekérhez rúddal van rögzítve, ezért ahogy a szamár előre lép, úgy mozdul a répa is előre.
Életünk hátralevő részét azzal tölthetjük, hogy azt a téves elképzelést tartjuk fenn, hogy a boldogságunk a külső körülményeinken múlik, vagy dönthetünk úgy, hogy változtatunk a hozzáállásunkon.  Határozhatunk úgy is, hogy a boldogság magasabb szintű megértésére, és megvalósítására törekszünk. 

Kezdhetjük ezt azoknak a megfigyelésével, akik megtalálták a boldogságukat.  Ők azok az emberek, akik egy ponton megunták azt a játszmát, hogy a boldogságukat önmagukon kívül keressék.  Rájöttek arra, hogy mivel a boldogság egy belső állapot, ezért csak saját magukban találhatják meg a forrását.  Ez a tény visszavezet a döntéseinkhez, ahhoz a kiindulási ponthoz, hogy a boldogság a mi választásunk eredménye. 

Gyermekkorunk óta azt nevelték belénk, hogy ez nem így van.  Azt sulykolták belénk, hogy önmagunkat nem tudjuk boldoggá tenni, ehhez szükség van valamire vagy valakire önmagunkon kívül, aki majd boldoggá tesz minket.  Igaz ez?  Elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy szembenézzünk ezzel a kérdéssel?  Ha igen, akkor ott kell kezdenünk, hogy megvizsgáljuk a a világgal való kapcsolatunkat, amelyben élünk.