24. Az energia áramlása

A nyolcas számhoz hasonló forma, amely az ábrán a felső és alsó emberi alakot veszi körül, jelképezi az energia áramlását az ÉN VAGYOK jelenlétéből az alsóbb énünkbe.  Ha elveszünk a különváltság tudatállapotában, és tudatalatti döntéseket hozunk, akkor helytelenül kezeljük a szellemi energiát, így az nem képes visszajutni a szellemi valóságba.  Ezek az energiák helytelenül kezelt energiákká válnak, amelyek a személyes energiamezőnkben gyűlnek össze.
 
A helytelenül kezelt energia elzárja a szellemi énünkkel való intuitív kapcsolatunkat, és csökkenti azt az energiamennyiséget, amely az ÉN VAGYOK jelenlétéből áramlik, ezzel gyengítve a teremtő (kreatív) energiánkat.  Amint az alsó énünk egyensúlyát visszanyerjük, a nyolcas formájú áramlás helyreáll, és az energia visszaáramlik a szellemi valóságba, ahol megsokszorozódik, és így áramlik vissza hozzánk.   Talentumunkat (képességünket, tehetségünket) megsokszorozva a teremtő erőnk kibővül.   Jézus így magyarázta ezt a talentumról szóló példabeszédében:

„Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.” (Máté 13,12)

Az igaz útja a talentumunk megsokszorozásának az, ha önzetlenül járulunk hozzá az élet minden formája felemelkedéséhez.  Ezt úgy érhetjük el, hogy a szellemi egyéniségünket juttatjuk kifejezésre, ahelyett, hogy célként saját személyünket akarnánk felemelni, vagy másoktól akarnánk megszerezni bármit.  Mindezt tökéletesen csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a tudatos önmagunk eléri a magasabb énünkkel való egységet, vagyis túllép az emberi egón.  Ez esetben önmagunkat Isten társteremtőiként tudatosítjuk, és így eggyé válunk az ÉN VAGYOK jelenlétünkkel.

A megvilágosodás vagy krisztusi tudatszint alapján felismerjük, hogy az összes többi társteremtő is ugyanabból a forrásból származik, és minden ember része Isten testének a Földön.  Önmagunk felemelésének igaz útja az, ha önzetlenül azon dolgozunk, hogy segítsünk másoknak az egójuk legyőzésében, és a szellemi szabadságuk elérésében.  Jézus így írt minden élet egységéről:

„És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”(Máté 25,40)

„És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Máté 20,27)

„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (János 12,32)

Pál szintén beszélt minden élet egységéről:

„Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róm.12,5)
„
Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.” (1.Kor.12,12)